Videó ajánló

Székhely:

8984 Gombosszeg,
Petőfi u. 1.

Levelezési cím:

8932 Pókaszepetk,
Zala u. 9.

Adószám:

18967339-1-20

Bankszámla:

Zala Takarékszövetkezet

74000236-10018761

Telefon:

+36 30 5205 968

e-mail:

gocsejta@gmail.com

web:

www.gocsejta.hu

Hírek

Az év vadvirága

 

 
A Liliaceae családba tartozó Fritillaria genus egy nagyon változatos nemzetség, mely 145 fajt foglal magában. Elterjedése az egész északi féltekére kiterjed, Kaliforniában 18, Kínában 30, Törökországban 38 faja ismert. Elsődleges evolúciós központjának Észak-Iránt tartják, ahol 17 faja és 4 alnemzetsége él. Második evolúciós központja Görögország, ahol 24 fajt és 4 alfajt tartanak számon. A Flora Europaea szerint Európában 8 faja található, ezek közül  hazánkban a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) él. Hazai liliomunk alfaja a Fritillaria meleagris ssp. burnatii, mely a Nyugati-Alpok hegyeiben vált ismertté; a tőalaktól való különbség abban látszik, hogy a leplek mintázata sokkal halványabb, majdnem egyszínű. Az európai fajok és alfajok sok esetben nagyon hasonlóak, de természetesen vannak üdítő kivételek is, mint a Rodosz szigetén bennszülött, sárga színű Fritillaria rhodia, vagy a Nizza fölötti Alpes-Maritimes hegylábi erdeiben növő, zöldes mintás Fritillaria involucrata.

Fritillaria rhodia

Fritillaria involucrata

Elterjedése

A mocsári kockásliliom természetes elterjedése Nyugat-Ázsiától (Kelet Szibéria, Kazahsztán)  Európáig tart. Földrészünkön élő állományait általában őshonosnak tartják, kivéve Skandináviát, az Egyesült Királyságban és Németországban erről megoszlanak a vélemények. Svédországba betelepítés útján került, ám ennek ellenére nagy becsben tartják.  Megbecsültségét jelzi, hogy Uppland tartomány hivatalos virága, ahol nagy mennyiségben nyílik minden tavasszal a Kungsängen-en (Királyrét) réten. Ismert ott még Uppsala mellől, Dalarő, Sandemar területéről és a stockholmi tengerpartról.
Az Egyesült Királyságban a botanikusok között nézeteltérés van annak megítélésében, hogy a faj őshonos vagy egy régóta ott élő kerti szökevény. A növényt először John Jerard herbalista írta le a XVI. században, mint kerti virágot, a természetből egészen 1736-ig nem jelezték. A természetes élőhelyei általában igen régi kaszálók, ahonnan - a több évtizedes megfigyelések alapján – nem nagyon terjed át a szomszédos rétekre. Többen emiatt érvelnek őshonossága mellett, hangoztatva, hogy az utolsó jeges periódus idején a kontinentális Európától izolálódott populációról van szó, azonban ezt még genetikai elemzésekkel nem bizonyították.
Angliában egykor oly bőven termett, hogy a Temze völgyében, Wilthsireben nagy mennyiségben gyűjtötték és vágott virágként London, Oxford és Birmingham piacain árusították. Ottani állományai a második világháború alatt tizedelődtek meg, amikor az ínséges időkben az „ősi” réteket feltörték növénytermesztés céljából. Megmaradt állományai: az Oxfordi egyetem Magdalena College rétjein, az North Meadow természetvédelmi területen, vagy Oxfordshire falunál, ahol évente Fritillary Sunday (kockásliliom vasárnap) fesztivált rendeznek tiszteletére. Hollandiában a természetben mára csak néhány helyen maradt fenn, Olaszországban csupán az északkeleti Friuli-Venezia Giulia régióban találjuk, a Déli-Alpok lábainál. Legnagyobb európai állományai Franciaországban a Loire völgyében vannak, mely a Németországban élő állományok megítélésében is kulcsszerepet játszik. Ott a Rajna völgyében találhatók legnagyobb populációi, ám azok őshonosságát illetően is megoszlanak a vélemények, van aki archeofitonnak tartja. A korabeli feljegyzésekből ugyanis kiderül, hogy Clusius már a XVI. században a Loire völgyében gyűjtötte a növény hagymáit, amit aztán Közép-Európába küldött, ahol a barokk kertek egyik kedvelt díszévé vált. Az akkor még bőven rendelkezésre álló nedves rétek kiváló „szaporítóhelyként” szolgálhattak azokban az időkben és a faj fennmaradhatott és elterjedhetett bennük.
A kockásliliom a hazánkkal szomszédos országokban mindenütt él. Szlovákiában rendkívül megritkult, a kihalás szélére sodródott. Ausztria Karintia tartományában nagyon ritka, míg a Keleti-Alpok hegylábi részén a Rába és mellékfolyásai mentén mintegy tucatnyi kis állománya él, legnagyobb populációja az őrvidéki Luising mellett található. Szlovéniában a Ljubjana mellett a Száva mentén, a keleti határnál a Sajevce, Ptuj térségében, valamint a Muraközben (egykor Zala megye!) Lendva és Muraszombat között találjuk. Horvátországban Szlavónia területén szélesen elterjedt, de még Zágrábtól délnyugatra a Dinári-hegységben még Split mellett is ismertek előfordulásai. Szerbiában Belgrád térségében a Száva és a Duna árterein él, egy elszigetelt előfordulását Čačak mellől jelezték. Érdemes megjegyezni, hogy a dél-szerbiai hegyekben már több rokon faja is él, mint a Fritillaria messanensis subsp. gracilis, F. montana, F. gussichiae, F. macedonica.

Elnevezései

Latin neve görög eredetű: a fritillus szó jelentése kockás doboz, (nyilván a virág mintázatára utalva), míg a meleagris fordítása pöttyös, mint egy gyöngytyúk. A növény ma is érvényes tudományos neve Linnétől származik, leírását az 1753-as Species Plantarum-ában olvashatjuk. Egy növény ismertségét nevei is mutatják. Így van ez a tavaszi réteken nyíló, feltűnő virág, a kockásliliom esetében is, ezért érdemes népi, ill. a különböző európai nyelveken való
elnevezéseit áttekinteni. Svéd neve legnagyobb előfordulási helyére utal: kungsängslilja vagyis királyréti liliom. Angol nevei közül a bloody warrior - véres harcos, leper lily - leprás liliom, drooping bell of Sodom - Sodoma bókoló harangja elég komoran hangzanak és a középkori vészterhes időkre való utalásukat tekintve mégis a faj ottani őshonosságát igazolhatják. Természeti megfigyelés a frog-cup – békapohár, míg a snake’s head kígyófej elnevezés bizonyára a hosszú száron ringatózó virágnak a kígyó mintázatával és mozgásával való hasonlatosságára utal. Hollandiában Wilde Kievitsbloem, az Ibériai-félszigeten Tablero de damas - pepita, míg Franciaországban Fritillaire pintade, Gogane, Pintadine, Perrot, Oeuf de pintade - gyöngytyúktojás néven ismerik, olasz elnevezése Meleagride. Horvátországban a virág közismert, neve kockavica és sokak szerint az ország nemzeti címerében látható mintázat is innen ered. A szlovének és szlovákok Močvirski tulipan-nak hívják. Német nevei: a Schachblume a virág sakktábla mintázatára, míg más elnevezései termőhelyével kapcsolatos megfigyelésekre utalnak: Kiebitzblume bíbicvirág, Kuckuckblume kakukkvirág.
Hazai népi nevei is ehhez hasonlatosan igen változatosak, egyrészt a növény formájára: kockaliliom, kockás hatkotu, fekete tulipán, kongóvirág, konyócska, szemvirág, mezei kisasszony, másrészt a termőhelyre vonatkoztathatóak: kotuliliom (kotu = tőzeg - a vizes termőhelyre utal), bíbicvirág - a bíbic a vizes élőhelyeken költ, kakukkvirág - a növény a kakukk áprilisi megérkezésekor nyílik.

Jellemzése

A mocsári kockásliliom kerek, 10-15 cm-rel a föld alatt található, mérgező alkaloidákat tartalmazó hagymájából egy növény fejlődik. A virágzáskor a 15-40 (50) cm magas száron a levelek váltakozva állnak, keskeny szálasak, csatornásak, szürkészöldek. A szár végén található egy, ritkán két virágja, mely 3-4,5 cm hosszú, harang alakú, nyíláskor bókoló. A lepellevelek világos-sötét lila színű, sakktáblaszerű mintázatúak, hátuk kipúposodik az aljukon lévő mézgödrök miatt. Nagy példányszámú állományaiban időnként világos, ill. fehér színű növények is megfigyelhetők, ám alaposabban szemlélve látszik, hogy a fehérnek tűnők valójában fehér-halványzöld kockás mintázatot viselnek. A virágok beporzását hártyásszárnyú rovarok végzik, főképp háziméh (Apis mellifera) és poszméhek (Bombus sp.), de vadméhek is gyakoriak a virágot látogatók között. A megtermékenyült virág leplét elhullajtja, majd a tok a termésérés során felegyenesedik. Májusra magot érlel, majd a tok szétnyílik és a magok kiperegnek. Életciklusukat tekintve a magok a következő év február – márciusban csíráznak és négy-öt évig sterilek (un. gyertyatartó fázis) s utána kezdenek el virágozni. Egy növény akár 25 évig is nyílhat.

 

Korabeli ábrázolások

Hazai elterjedése

A korabeli flóraművekben a faj említésekor Csáthy György 1807-e Magyar Füvészkönyvében az alábbi – mai szemmel is rendben lévő – leírást találjuk: kotzkás hatkotú – szára leveles, 1 virágú: levelei szálas-lántsások, váltogatók. Virága bókoló, piros, kotzkás, néha fehér. Hoffman – Wágner (1902) flóraművében az alábbiak olvashatók: „Terem nedves réteken az egész országban, de igen szórványosan”, majd Jávorkánál (1937) „Szórványos nedves réteken, főleg nyugaton, Alföld talán északi részei”. Az első területi jellemzést Soó adja 1968-ban: Középhegység (Tornai-hegység, Cserehát, Bükk, Mátra: Gyöngyös-sólymos), Dunántúl (Vas, a Rába és Pinka mentén, Zala, Somogy), Alföld (Dráva-sík, Észak-Alföld). Élőhelyeként nedves réteket, ligeteket, cserjéseket említ. Simon 1992-ben lényegében ugyanezeket említi, új előfordulásként a Mohácsi-sziget jelenik meg. A mocsári kockásliliom aktuális hazai elterjedésének térképe a flóra adatgyűjtést követően a 2015-ben megjelent Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszában látható, mely nagyjából az említett áreát fedi le.
A Fritillaria meleagris aktuális hazai elterjedése mára két, egymástól elkülönülő régióra, Észak-kelet Magyarországra és a Nyugat-, Dél-Dunántúlra korlátozódik. Míg a Cserehát, Aggtelek, Mátra, Bükk és a Szatmári síkon lévő állományok a Kárpátokból húzódtak le, addig a Dunántúlra az Elő-Alpok hegyeiből érkezett, minden bizonnyal a víz közvetítésével. Ezt erősíti, hogy előfordulásai szinte kivétel nélkül vízfolyások mentén találhatók; nagyobb folyók közül a Rába, és a Dráva mellett, a kisebb folyók, patakok közül a Zala, Kerka, Pinka mentén. Belső-Somogyból valószínűleg kipusztult.

 



Zalai elterjedése

Napjainkra a dunántúli előfordulások a Rába és Dráva mentén csak néhány előfordulásra szorítkoznak, ennek ismeretében a zalai állományok a faj megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségűek. Legnagyobb állományai a Zala alluviális aszimmetrikus völgyében a folyó két oldalán elterülő réteken találhatók Bagodtól Zalacsányig. Előfordulása a Kerka mentén a megyehatár közeli Ramocsától Lovásziig tart. Két sporadikus megjelenése a Medesi-patak mentén Pórszombatnál, ill. Kiskutasnál került elő. A Mura mentén a hazai oldalon nem ismert, ám a szomszédos horvát területeken szép állományai élnek. A kockásliliom korabeli zalai említése Gayer nevéhez fűződik, aki a Magyar Botanikai lapokban 1913-ban ekképp ír: „Éder Géza MÁV fogalmazó úr…1910 év tavaszán nagy mennyiségű élő és virágzó Fritilláriával lepett meg, s közölte, hogy a küldött anyag a zalavármegyei Rédics község határából való, ahol a bébiczvirág egy nedves réten tavasszal ezerszám nyílik.”

Zalai termőhelyei

A Fritillaria meleagris elsődleges termőhelyei a vízfolyások menti mocsár- és láperdők, puha- és keményfa ligeterdők voltak. Ezek az élőhelyek nagyobbrészt eltűntek, helyükön az erdőirtások nyomán réteket találunk, melyeket az állattartáshoz szükséges széna megtermeléséhez alakítottak ki az elmúlt évszázadokban. A Zala-völgyben mára szinte mindenütt ezt a vegetációt találjuk. A Kerka-mentén még ma is nagy területeket borító keményfa ligeterdőkben a kockásliliom mindenütt jelen van, de sehol sem nagy állományokkal, hanem csak szálanként, vagy kisebb csoportokban. A réteken ezzel szemben sokkal intenzívebb a jelenléte, gyakorta 1-10 tő is virít m2-ként több hektáros foltokban. Ennek oka nyilvánvalóan az egykori rétgazdálkodást jellemző extzenzív agrotechnológiában keresendő; a kockásliliom az első kaszálás idejére már termést érlelt, így a kaszálás, forgatás, szénagyűjtés és kihordás során a toktermésekből kipergő magok az egész réten óhatatlanul elszóródtak, vagyis paradox módon épp a humán tevékenységnek köszönhető mai elterjedése. Érdemes megjegyezni, hogy az árnyékban – erdőkben - élő példányok 1,5 – 2-szer magasabbak a réteken növőknél.
A növény nyugalomba kerülő hagymája nagyon szívós, és a völgyek Ős-Rábai kavicsalluviumán a kiöntések, árvizek során lerakott kötött, levegőtlen öntéstalajban láthatólag jól érzi magát. Vitalitása igen jó, az Alibánfánál 2000-ben mélyszántással feltört réteken 3-4 év múlva újra megjelent és mára az egykori populáció kb. 70 %-a újra megtalálható, miközben magvetés, vagy nagyobb ár, kiöntés a folyamatot nem segítette.
Érdekes, hogy a sokkal diverzebb, jobb természetességű Kerka-menti réteken csak néhány helyen (pl.: Alsószenterzsébet-Felsőszenterzsébet) találjuk azt az állománysűrűséget, ami a degradáltabb, közepes természetességű, sokszor kétszikűekben szegény, vagy csupán néhány fűfaj (többnyire franciaperje) dominanciájával jellemezhető Zala-völgy rétjein Zalaegerszegtől Zalaszentgrótig 35 km-en általánosan jellemző. A völgy egyenes síkján az évenkénti virágzó tövek számában nagy ingadozás nem tapasztalható, mértéke +- 20 %-ra becsülhető. A változatosabb mikrodomborzati adottságú területeknél megfigyelhető, hogy kedvezőbb évben a holtágak, lapályok, mélyedések oldalain magasabb térszínen is nyílnak tövek. Érdekes, hogy fiatal hajtások nem minden évben jelennek meg, ám ha jó a csírázás, akkor számuk a virágzó példányok többszörösét is elérheti. Élőhelyei botanikai megközelítésben: franciaperjések, réti ecsetpázsitos kaszálórétek, sédbúzás mocsárrétek, kékperjés láprétek, magassásosok, pántlikafüvesek, keményfa ligeterdők.



Kaszálórét a Zala mentén

 

Ártéri keményfa ligeterdőben Lentinél


Veszélyeztetettsége Európában

Az IUCN Vörös Listája szerint Svájcban és hazánkban veszélyeztetett (EN), Romániában és Ukrajnában sebezhető (VU) státuszú. Szlovákiában kritikusan veszélyeztetett (CR), míg Csehországból és Belgiumból mára kipusztult (EX). A veszélyeztető tényezők szinte mindenütt ugyanazok: a vizes élőhelyeken lecsapolások, drénezések, vízelvezető árkok készítése, termőhelyek felszántása, gyepek intenzifikálása, hígtrágyázás, növényvédőszerek alkalmazása, beépítés. A kontinens minden országában védik.

Veszélyeztetettsége hazánkban

A faj hazánkban törvényesen védett, egy példány eszmei értéke 50 000.- Ft. Zala megyében megyei tanácsi rendelettel már 1980-ban helyi védetté nyilvánították. A faj számos megpróbáltatást ért meg az utóbbi évtizedekben. A szövetkezeti időkben „mezőgazdasági fejlesztés” címen jelentős támogatásokat adtak a vizes élőhelyek átalakítására, azok víztelenítésére. Zalában a nagyobb folyóvölgyekben is számos helyütt feltörték emiatt a réteket. Rendszeres volt a tavaszi boronálás és a műtrágyázás is. Bizonyára ennek tudható be, hogy Bagodtól nyugatra már nem található a kockásliliom, pedig egykor onnét érkezett vízi úton. Másutt, mint a Kerka mentén a tsz-ek csak „tessék-lássék” végezték el a feladatot, így ezeken a helyeken a rétek – így a kockásliliom is – gyorsan spontán rehabilitálódott. Csesztreg mellett három éve egy felhagyott réten felverődött 10 éves sűrű erdeifenyvest levágtak. A következő tavasszal hihetetlen módon már többszáz tő nyílt a területen, vagyis a fenyők árnyékában is túlélt az állomány. Az egyik nagy visszhangot kiváltó történet az Alibánfai és Salomvári rétek felszántása volt 2000-ben, ami egy külföldi kft nevéhez volt köthető. Az ügy bíróságra került és (egyszeri, egyedülálló esetként) elmarasztaló ítélet született, melyben a károkozó jelentős pénzbírságot kapott.     
Az EU-s csatlakozással egyidőben a Zala és a Kerka menti kockásliliom termőhelyek szinte teljes területe a Natura 2000-ben kijelölésre került. Ezeknek a területeknek a kezelése a kihirdetett jogszabályban foglaltak jogkövető alkalmazása esetén az élőhely és a faj hosszútávú fennmaradását megnyugtatóan biztosítaná. Ám kis hazánkban az emberek évtizedek alatt arra szocializálódtak, hogy a törvényeken hol találják meg a kiskaput és ez a szemlélet még ma is jelen van és virul. Így eshetett meg, hogy a nem kevés támogatások ellenére a réteken a törvényi elvárások alig valósultak meg. Hiába tiltott a tavaszi boronálás, azért minden évben van, ahol elvégzik. Szerencsés esetben még a liliom kihajtása előtt, de ha hirtelen meleggel érkezik a kikelet, vagy a rétek nagyon fel vannak ázva, akkor ez gyakorta a kockásliliom nyílására esik.
De nézzünk egy konkrét esetet: Úgy esett, hogy 2009 tavaszán Bas-Saint-Elisabeth határában Monsieur Croate egy szép tavaszi napon rétjét nézegetvén elkomorultan konstatálta, hogy az évek alatt szépen golfpálya simaságúra rendezett gyepszőnyegben kis nyers földkupacok éktelenkednek, gúla alakú formájukkal elrondítva a földkéreg-külső szinte mértani pontosságúvá rendezett síkját. Rövid tűnődés után rájött, hogy a gyalázatos tett elkövetői nem lehetnek mások, mint a helyi underground vicces kedvű, valami svéd Linneaus által Talpa europaea névre keresztelt tagjai, akik a tél elmúltával megnövekedett tesztoszteron szintjükből kifolyólag újból tivornyázni kezdtek és a járataikban fölös számban fölhalmozódott  földet kilökték az ő rétjére. A halmok számát és sűrűségét tekintve a terület nagyságához képest nem jelentettek túl nagy kihívást, egy átlagos fizikai felépítésű férfi (pl. átlagos 47,3 éves közmunkás) egy korábban már az emberiség számára ismertté és elérhetővé vált eszközzel (gereblye) kb. 2 óra alatt elegyengethette volna azokat. (jegyezzük meg, az adófizető állampolgárok aspektusából a támogatási összeg fejében ez elvárható lett volna) Ám nem ez történt. Monsieur Croate bizonyára nem ismerte a gereblyét, így lóra, akarom mondani traktorra ültette emberét, ám előtte a gép után akasztott egy nagyon egyszerű, de annál célirányosabb szerkezetet, mely egy szabványos 80x80 mm-es zártszelvényből hegesztési kötéssel kialakított keret volt, sezlonrugó-szerű betéttel. Ez a célszerszám teljesen alkalmas volt a tárgyi komplikált feladat gépesített elvégzésére, amit a kétkedő nézelődőben a fémfelületeken lévő kopások ijesztő látványa is megerősített. Így hát traktorosunk nekiindult és végigjárta oda-vissza a kerettel a réteket, ahogy az mondva lett néki. Csak egy kis apró homokszem került a gépezetbe, a réteken éppen tízezrével nyíltak már a kockásliliomok, amiket aztán sikeresen annak rendje szerint mind egy szálig le is kaszabolt. Hogy, hogy sem épp ott járt egy ehhez értő szakember, szeme is volt, meg is látta és lett rendőrség, ügyészség, ahogy kell. És megszületett a szakértői vélemény: a kockásliliomok sokkal jobban jártak így, mert megtakarított kis energiájukat nem kellett holmi virágzás, megtermékenyülés, magérlelés fölös vesződségeire pazarolni, hanem azokat előrelátó módon, a jövőre is gondolva a hagymák erősítésére fordíthatták. A dologban a legszebb (bonusz), hogy a hivatalok ezt így el is fogadták, az ügy lezárva.   
Persze az ilyen durva tetteken túl más is veszélyezteti a növényeket, illetve termőhelyüket, nevezetes a rossz időben megvalósuló kaszálás, a kaszálék területen hagyása, bálák területen hagyása, kaszálás helyett szárzúzózás, titokban műtrágyázás, istállótrágya túlzott terítése.



Boronált rét

 A boronálás eredménye


Kockásliliom a művészetben

A vallással kapcsolatos, nem igazán beazonosítható elnevezése a Lazarus bell – Lázár harang A növény a művészetben is megjelenik, a múlt századi angol költőnő, Vita Sackville-West így ír róla: "a baljós kis virág, a gyászos színe hanyatlás". Számos régi metszeten, képen tűnik fel, de a hátunk mögött hagyott elmaradott korban (pre e-mail, facebook idők) a postai bélyegen is megjelent, sőt az ancient telefonkártyák díszítőjévé is vált.

 
   

Óvári Miklós

 

Kiemelt támogatóink

Támogassa alapítványunkat!

 

Gyümölcsész Hírmondó 4-5. szám

A facebookon is jelen vagyunk :)

| + - | RTL - LTR