Videó ajánló

Székhely:

8984 Gombosszeg,
Petőfi u. 1.

Levelezési cím:

8984 Gombosszeg,
Petőfi u. 1.

Adószám:

18967339-1-20

Bankszámla:

Takarékbank Zrt.

74000236-10018761

e-mail:

gocsejta@gmail.com

web:

www.gocsejta.hu

Őrségi felmérés

 

 

 

                                      

 

Rövid tudósítás az Őrség hagyományos gyümüölcsfajtáinak felméréséről.

 

A Göcsej Természetvédelmi Alapítvány 2012/2013 évben az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a “Magas fák gyöngyei” című, SI-HU-2-2-013 számú projektjéhez kapcsolódóan a kaszálógyümölcsösök felmérését végezte.

Az elmúlt évtizedekben az életmódváltás, a mezőgazdasági művelési ágak változása, az elvándorlás okozta lakosságcsökkenés magával vonta az Őrségben is a hagyományos családi művelésű gazdaság megszűnését, minimálisra zsugorodását. Ezzel együtt generációk felejtették el az alapvető munkafolyamatokat, illetve nem is volt kinek átadni azokat. Ez is közrejátszott a kaszálógyümölcsösök felszámolásához, elhanyagolásához, a gyümölcsfák kivágásához, pótlásuk elmulasztásához.

Az intenzív fajták megjelenése tovább rontotta a hagyományos régi fák helyzetét. A falvak fokozatos elnéptelenedésével, elöregedésével, nyaralók, városiak beköltözésével a pusztulás csak felgyorsult. Az elsődleges igény a nagy tömegben előállított “egyen gyümölcsre” és a multik megjelenése minimálisra csökkentette a hagyományos gyümölcsfajták felhasználói körét, így gazdaságilag teljesen érdektelenné vált azok szaporítása, fenntartása.

A minőségi és változatos, akár biogyümölcsöt minimális réteg kereste, nem biztosított jelentős piacot, hogy gazdaságilag is megérje fenntartani a hagyományos fajtákat. A biodiverzitás fenntartásának igénye, az Őrségi Nemzeti Park megőrzési tervei és néhány megszállott ember munkájának sikere felkeltette az érdeklődést újból ezekre a fajtákra. Elodázhatatlanná vált a még meglévő öreg fák felmérése, bemutatása, szaporítása, a megmaradt kaszálógyümölcsösök megőrzése. Ez a munka ennek a folyamatnak és kezdeti eredményeinek a bemutatása.

A felmérés 2012 augusztusától 2013 decemberéig tartott. Megvalósítása három ütemben valósult meg. Első ütem 2012 végén záródott le, mely során négy faluban teljes felmérést végeztünk. A többi településen előzetes szemrevételezés történt. Második ütemben, 2013 júniusáig a teljes terület tavaszi átnézése történt meg, és további tíz falu teljes felmérése. A harmadik ütem 2013 decemberében végződött, melynek során a teljes területre az összes feladat szerződés szerint elvégzésre került.

A munka végeztével az Őrségi Nemzeti Park területén lévő kaszálógyümölcsösök és hagyományos gyümölcsfák mind digitális, mind papíralapú formátumban rögzítésre kerültek, közülük törzsfák kiválasztása is megtörtént és az arra érdemes kertek az érdeklődő közönség számára is megtekinthetőkké válnak.

A felmért terület az Őrségi Nemzeti Park településeinek bel- és külterülete az alábbiak szerint.

Alsószölnök, Apátistvánfalva, Csörötnek, Daraboshegy, Farkasfa, Felsőjánosfa, Felsőmarác, Felsőszölnök, Gödörháza, Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ispánk, Ivánc, Kercaszomor, Kétvögy, Kisrákos, Kondorfa, Magyarszombatfa, Magyarlak, Máriaújfalú, Nagyrákos, Orfalu, Őrimagyarósd, Őriszentpéter, Pankasz, Rábagyarmat, Szaknyér, Szakonyfalu, Szalafő, Szatta, Szőce, Velemér, Viszák, Zsidahegy.

A település összes (bel-és külterületi) ingatlanát végigjárva az előzetesen elkészített felmérőlap alapján felvettük a fák, valamint tulajdonosaik adatait. Rögzítésre került a koordinátája GPS segítségével EOV szerint. Fénykép készült a teljes fáról, valamint (ha volt) a termés nézeti és metszeti képéről centiméteres négyzetháló felett. A felmérést minden esetben helyi “idegenvezető”, illetve tulajdonos (ha volt) segítette, elsősorban az ingatlanra való bejutás és a fajták meghatározása terén. A felmérőlap kitöltéséhez szükség volt a személyes elbeszélgetésre is, különös tekintettel a gyümölcs felhasználhatóságára, hozzákötődő hagyományok, gyógymódok leírására. A helyi fajták származása és kora esetén is támaszkodtunk a tulajdonosok adatközléseire. A fák magasságának meghatározása arányítási becsléssel történt, korukat szóbeli közlés és méretük figyelembevételével, valamint élőhelyi adottságaik alapján határoztuk meg. Nagy segítség volt több esetben is, amikor a tulajdonos pontosan meg tudta mondani az ültetés évét. Ezeket a fákat összehasonlítva más hasonló fajtákkal és körülményekkel pontosabbá tudtuk tenni a korbecslést.

A fajták határozásánál mérvadó volt a tulajdonos vagy a faluban élő hozzáértő közlése. Ha ez nem volt, saját gyakorlati tapasztalataink alapján (szín, forma, jellemzők kívül, belül, illat, íz, összehasonlítás) végeztük a határozást. A felmérők maguk is gyümölcstermesztők, saját kerttel, hagyományos fajtákkal. Külső segítség képen igénybevettük Kovács Gyula honlapjának képi és leírásának anyagát és személyes véleményét.

Törzsfának azt az egyedet választottuk, mely ritkasága vagy korához képest egészséges állapota vagy elhelyezkedése folytán erre megfelelőnek találtuk.

Ritka, oltandó kategóriába azokat a fákat választottuk, melyek egyedszáma fajtán belül is minimális, vagy az utolsó példány van már belőle és a tájegységre jellemző.

A bemutatásra kerülő kaszálógyümölcsösöknél figyelembe vettük a terület kellő nagyságát, a fajták sokféleségét, a terület gondozottságát a hagyományoknak megfelelően és a tulajdonos hozzáállását. Igyekeztünk minden faluban ilyet kiválasztani, amennyiben volt alkalmas terület, hogy a területi eloszlás is arányos legyen.

A veszélyeztető tényezők továbbra is fennállnak a felmért falvakban, egyesekben fokozottabban és halmozottabban.

A fő veszélyforrás az öreg fák kivágása. A 150-200 éves körtefák méretüknél fogva nagyon csábítóak az asztalos ipar számára. A diófákkal hasonló a helyzet. Ha a tulajdonos nem elég elkötelezett vagy éppen tulajdonosváltás van, könnyen áldozatul eshetnek. Több példát láttunk a teljes kert letarolására, olykor értelmetlen indokolhatatlan irtásra.

A másik veszélyforrás a fák gondozatlansága. Az idős tulajdonos vagy nyaraló tulajdonos nem tudja kellőképpen gondozni a sérült vagy kezdődő kártevők okozta problémákat. A fagyöngy terjedésének semmi nem szab gátat, ezért könnyen pusztulásnak indulnak a fák. A fajták kiveszésének lényeges oka, a  kellő számú szakember hiánya a szaporításhoz, ültetéshez. Nagyon kevés a középkorú vagy fiatal fa. 

Amennyiben a fa megvan, de nevét már senki nem ismeri, így azt a fajtát is kipusztultnak tekinthetjük. Erre sajnos sok példa van, hiszen 70-80 év alatt lévő lakosok már igen kevés ismerettel rendelkeznek.

Az elhagyott kertekben gyakori a tűzifának való illegális kivágás is, ehhez még hozzájárul az egyes önkormányzatok kevésbé fabarát hozzáállása. A közmunkások foglalkoztatása fakivágásra és az apríték segély tüzelőnek való kiosztása jól bevált módszer több helyen.

A beerdősült kertekben az almák ágai besűrűsödnek, leszáradnak, nem teremnek. A szilvafajtáknál a gyökérsarjról növő egyedek miatt az állomány besűrűsödik és koronájuk felnyúlik, felkopaszodik, oldalágaik megritkulnak. A feltörekvő erdő a legtöbb helyen idővel megöli a gyümölcsfákat.

A felmérés folyamán a 34 településről, összesen 4177 fáról van leírásunk. 45 kert lett javasolva a nyitott kert programba, 291 fát vettünk be a törzsfa jegyzékbe, 68 fajtát ajánlunk ritkasága miatt fokozott figyelemre és oltásra.

Úgy gondoljuk, hogy a felmérés, minden igyekezetünk ellenére nem lett teljes, de ezt jelen körülmények mellett nem is lehet elvárni. Minden esetre az Őrség hagyományos gyümölcsfáinak egy eddig nem létező igen nagy adatbázisa jött létre az utolsó utáni percben, melyet vétek lenne parlagon hagyni heverni.

A munkának folytatódnia kell, fajták további határozásával, szaporítással, védéssel, ismeretterjesztéssel. Ha ez nem történik meg és a mai nemzedék nem érzi magáénak és nem őrzi meg ezeket a gyümölcsfajtákat, kárba veszett a munkánk.

A felmérés további hozadéka, hogy a téli oltóvessző gyűjtés eredménye képen 2013-ban kb. 2000 alany lett beoltva őségi fajták vesszőjével az alapítványunk közreműködésével. Ezek almák, körték, cseresznyék, szilvák. A csemeték az Őrségen kívül Zalába, de más országrészekbe is elkerültek. 2014 év oltószezonjában még több alany beoltását tervezzük.

A felmérésről készült beszámolók publikus része folyamatosan feltöltésre kerül az Őrségi Nemzeti Park honlapjára. http://onp.nemzetipark.gov.hu/szakmai-tanulmanyok 

 

Ezúton is köszönet az önkénteseknek a nem mindennapi munkáért, nélkülük nem jöhetett volna létre ez a mű.

 

 A felmérést végezték:

Almásy Béla

Darázsi Zsolt

Hajdúné Török Ágota

Halász Elemér

Keszler Gerda

Kiss András

Kis Attila Sándor

Kovács Ágota

Parragi Zsolt

Szakné Bor Tímea

Szíjjártó Györgyi

Tutsek Anna

 

Az adatokat feldolgozta:

Kiss András

Darázsi Virág

Darázsi Zsolt

 

 Most pedig következzen egy teljesen nem hivatalos, mindenféle tudományos megközelítést nélkülöző, abszolút személyes beszámoló Szakné Bor Tímea tollából:

 

 

Beköszönünk a házba, kijön egy idős néni a teraszra, elmondjuk a hivatalos szöveget, Nemzeti Park megbízásából régi fajta gyümölcsfákat mérünk fel, van-e ilyen az udvarban, bejöhetünk-e.

A néni néz ránk, nem egészen érti.

Átváltunk nem hivatalos szövegre:

- Tetszik tudni, az ősi fajta gyümölcsfákat keressük. Mint az a nagy körtefa ott.

A néni szemrevételezi a fát, amire mutatunk.

- Az? – kérdi. – Hát az egy sózókörte.

Nem is így ejti, hanem úgy, hogy súzúkörte, egészen megszoktuk már, lassan mi is így fogjuk kimondani.

- Igen, igen – bólogat a kolléga lelkesen – Meg azok az almafák is. Megnézhetnénk őket?

A néni megvonja a vállát, majd, mintha valami nagyon vicces dolgot látna, elneveti magát:

- Hát persze! Nézzék csak, ha akarják!

Bemegyünk az udvarba, követ minket a tekintetével, de semmi hajlandóságot nem mutat, hogy lejöjjön a teraszról. Az viszont tisztán látszik, hogy valami rendkívül mulattatja.

Kérdezősködünk, melyik fa milyen fajta, mikor érik, mire használják a gyümölcsét, persze tud mindent, sorolja a választ, szeme huncutul csillog.

Igazán vidám kis öregasszony, már én is nehezen állom meg nevetés nélkül.

- Akkor felmérjük ezeket a fákat, jó? – kollégánk óvatosan kérdezi ezt, a néni széles jókedve valahogy nem hagyja nyugodni.

Újabb nevetés, szeme csupa kedves ránc, úgy érzem magam, mint az a csintalan gyerek, aki valami bájos ostobaságot követett el, és most a felnőttek jutalmul elnézően megmosolyogják.

- Mérjenek csak, mérjenek!

Előkerülnek a műszerek; magasság, kerület, helyzet, közben szorgalmasan jegyzetelek. Árgus szemek érdeklődve figyelik a ténykedésünket. Mire a fotózásra kerül a sor, észrevesszük, hogy a néni lejött a teraszról, és szinte meghökkenve bámul a kamerára.

- Le is fényképezik? - Olyan arccal kérdezi, hogy most már nem bírom tovább, én is elnevetem magam.

- Igen, nagyon fontos, hogy mindent dokumentáljunk! – válaszolok, miközben nagyon komolytalanul bólogatok, és közben rettenetesen szégyellem magam.

Csattog a kamera, készülnek a fotók, a fáról, a gyümölcsről, egészben, félbevágva, aztán kóstolunk is, és mindenféle kérdést felteszünk még, ami csak eszünkbe jut.

A néni továbbra is fényesen mulat.

A jókedve végül teljesen ránk ragad, a cinkostársai leszünk, szemünk összevillan, elvarázsol minket ez a fehér hajú tündér, és ahogy az őszi napfény ránk vetül a fák ágain keresztül, egészen világosan látni, hogyan mosolyog az aranyalma, időtlenné téve körülöttünk a világot erre az aprócska örökkévalóságra.

Nehezen térünk magunkhoz.

Végül a kapuig kísér minket.

Feltesszük az utolsó kérdést: lehet-e majd oltóágat gyűjteni a fákról.

Most másképp néz ránk, szinte komolyan, ez a kérdés már teljesen világos számára.

- Hogyne, jöjjenek csak, nyugodtan – még egyszer rákvillantja huncut tekintetét, majd becsoszog a házba.

 

A fenti történet lehetne egy szórakoztató kis iromány, talán nem is úgy volt, és a néni nem is létezik.

Pedig a néni igenis létezik. Igenis ott van, és talán még most is nevet az ilyen habókos népeken, akik méricskélik, meg fényképezik a gyümölcsfáit, és nagy komolyan dokumentálják az állományt. Mert neki az teljesen természetes, hogy ott van a gyümölcs, mindig is ott volt, és nyilván nem is létezik olyan ember, aki ne rendelkezne vele. A gyümölcsfa ott van szüntelen, végigjárja velünk a kalendáriumot, rügyfakadástól lombhullásig, még a tél dermedt csendjében is ott áll biztosan, végtelen türelemmel várva a tavaszi ébredést. Megtanítja nekünk mitől lesz élet az élet, hogyan kell születni, magasra nőni, virágban pompázni, gyümölcsöt teremni, és elmúlni. Majd megújulni és újjászületni. Hogyan kell hallhatatlanná válni az élet örök körforgásában.

Az a néni érti ezt, mindenki érti, aki a fák szoros közelségében él, mert a fák élete lenyomatot képez a bensőkben, előidézi bennünk a folyamatos változást, fa és ember közt szoros a kölcsönhatás. Én is régóta figyelem őket, és nem is vitás, melyik fát szeretem: az ősi fajtát, a régit, vagy annak a gyerekét, mert tudom, hogy mire képes. Láttam több százéves, hatalmas törzsű, erős fákat, koronájuk az égbe tör, látta az évszázadok viharait, nemzedékek vonultak el alatta, de ő nem tett mást, csak virágzott, és gyümölcsöt termett. Ha valakit érdemes volna megkérdezni az élet nagy kérdéseiről, hát bizony ő volna az.

Mert ezeket a fákat az sem zavarja, ha az oldalán kell feküdnie, az sem, ha kettéreped a törzse, ha olyan odvas lesz a belseje, hogy szinte már csak a kérge van meg. Szelíden eltűr minden viszontagságot, lombot növeszt, ágaira gyümölcsöt varázsol. Erős, szívós, sokat tűr, és keveset kér. Harmóniában él a környezetével, és generációkat kiszolgál. Fajtájában és gyümölcsében olyan változatosságot mutat, mint a tarka rét megszámlálhatatlan ezerféle virágaival.

Persze a modern, nemesített fát is említenünk kell, láttam ilyen ültetvényt, igazán vicces találmány. Állnak egymás mellet szorosan, nincs is törzsük, inkább száruk van, de ami a legfájóbb: nincs koronájuk! Úgy néznek ki, mintha egy igazi fának levágnánk egy oldalsó ágát, és ledugnánk a földbe.

Nem kedveli a viszontagságot, keveset tűr, és sokat kér. Nem tud beilleszkedni a környezetbe, és legfeljebb egy fél generációt, ha kiszolgál, azt is csak akkor, ha az adott generáció egyedei nem terveznek hosszú életet maguknak. A változatosságról meg ne nagyon beszéljünk, egy kezem is elég, hogy számba vegyem a fajtáit.

Magunkat, embereket is osztályozhatnánk hasonlóképpen, és itt most persze sokan megsértődnek.

Ki vagy Te?

Te vagy az az ősi fajta, az a jóféle? Te vagy az, aki az Isten áldott ege alatt naggyá leszel, beszívod a napfényt, a levegőt, gyökereidet a mélybe nyújtod, és biztosan megtart téged az a drága Földanya?

Vagy te vagy az a modern, az az öntudatosnak és magabiztosnak látszó, de a napfénytől, levegőtől elzárkózó, aki fél a földbe nyúlni, fél emberré válni, hisz az az út rögös, hosszan tart, és nem mindig biztonságos. Azt gondolod, úgysem bírnád ki, nem igaz?

Mutasd meg szeretett fádat, megmondom ki vagy.

Feltéve, ha van egyáltalán szeretett fád.

Vagy egyáltalán van fád.

Szóval odáig jutottunk, hogy fel kell mérnünk a gyümölcsfákat, mert már olyan kevesen maradtak, hogy a végén még szégyenben maradunk.

Valakik azt mondják erre a vidékre, hogy ez Magyarország tündérkertje. Márpedig a tündérek kertjében van szóló szőlő, mosolygó alma, és csengő barack. Tényleg van. Láttam is és ettem is.

De a tündérek kertjében tündérek is vannak ugyebár! Tényleg vannak, láttam őket. Ha nem hiszed, gyere el és nézd meg magad. Mert csak úgy lehet felismerni őket, ha belenézel a szemükbe. Csak akkor látod meg a varázslatot.

Nem viccelek.

Persze az is meglehet, hogy ott jársz, vagy élsz közöttük, az is lehet, hogy régóta, mégsem látod őket. El kéne azon gondolkodnod mi lehet ennek az oka.

 

Neves néprajzkutatónk, Gönczi Ferenc írta. „ … ha már fönt elveszett is a magyarban a magyar, lent a mélyben, az avarban élnek még a százados ízek…”  Az  ijesztő a dologban, hogy Gönczi körülbelül száz évvel ezelőtt írta ezt a megállapítást. Abban az időben, amikor a falvakban minden házban családok éltek, és gazdálkodtak, és a hagyományos, józan emberi, isteni értékeket nem könyvekben őrizték, hanem az szerint éltek. Ha abban a nyüzsgő, élettel teli világban, ahol százszor ennyi gyümölcsfát írhattunk volna össze, már csak az avarban vannak ízek, akkor mi a helyzet most?

Száz tehénből maradt három, azt is nyolcvan éves bácsi gondozza, azt hiszem ez tökéletesen leírja a helyzetet.

A vidék hanyatlásáról, a környezet ,  a természet pusztulásáról annyi az írás, hogy képtelenség elolvasni csak egy részét is. Másról sem beszélünk nap, mint nap, csak a mai rohanó, élhetetlen, stresszes, idegbajos világról, amelyben senki sem érzi jól magát, se szegény, se gazdag. A falvak haldokolnak, tíz házból három eladó, egy meg összedőlt, a lakosság elöregedett, kevés a fiatal, az itt lakók többsége a falun is városias életet él.

Jaj, hadd ne soroljam tovább, ez nagyon szörnyű. Mellesleg, szerintem nem is igaz.

Illetve a tények azok tények, csak talán a hozzáállásunkkal van baj.

Az ember úgy lett megteremtve, hogy szoros kapcsolatban, és harmóniában éljen az őt körülvevő természetes környezettel. Úgy tud rendesen működni.

Az ettől való eltávolodás eredményezi a bajainkat. A tájban élő ember minden igénye ki van elégítve azáltal, hogy ott éli a napjait, élteti a tájat, a táj pedig őt. Semmi újat, vagy érdekeset nem mondtam, ezzel mindannyian – legalábbis többségünk – tisztában van. Ha nem így élünk, és rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, nincs kit vagy mit okolni érte. Egyszerűen csak fel kell fognunk ezt az egyszerű tényt, és az értékrendünket ehhez igazítani.

Jó kezdés ehhez a gyümölcs. Mert úgy látszik, ez még mindig az az egyetemes nyelv, melyen sokat beszélünk. És bár ez munka a gyümölcsfákról szól, én elsősorban mégis az embereket tartanám fontosnak, hisz a fákat emberek gondozzák, és hiába védjük a fákat, ha az embereket nem védjük, mert a mai rosszul összerakott világban sok a hátráltató tényező, és a legnehezebb dolga annak van, aki felvállalja a vidéki életet.

Sok a rossz ebben a világban, jól tudom. De hadd idézzem régi barátom, egy öreg mágus szavait:

-” Sokak szerint csak óriási hatalommal lehet a gonoszt kordában tartani. Én nem ezt tapasztaltam. Úgy láttam, hogy apróságok, hétköznapi népek kis tettei tartják sakkban a sötétséget. Egyszerű kedvesség, és szeretet…„

Nos, ez a világunk nagy bölcsessége. Te is megtapasztalhatod. Gyere el erre a vidékre. Legyél akárki, magasan képzett vagy egyszerűen gondolkodó, jól szituált vagy rosszul öltözött, fontos beosztású vagy lépcsőház-takarító, híres vagy híreket nem hallgató, mindegy ki, kellő alázattal és jóindulattal sétálj végig valamelyik utcán, kopogj be valahová, kérj egy pohár vizet, vagy találj ki bármit, hogy szóba álljanak veled. Keresd a tündéreket.

Válj Te is tündérré.

 

 

 

… nincs mit hozzá tenni…

 

 

 

Támogassa alapítványunkat!

 

Gyümölcsész Hírmondó 4-5. szám

A facebookon is jelen vagyunk :)

| + - | RTL - LTR